A pillanat varázsa
Amikor a szemembe nézel,
S kezem fogod remegő kézzel,
Fülembe suttogsz,hogy más ne hallja,
Lopot csókok,
Hogy más ne lássa.
Szoros ölelés,
Melyben ott az egész világ,
Bár örökké tartanának azok az éjkszakák.
Közömbösséget mutatni,
hogy mire jön a búcsú,
könnyű legyen kimondani:"viszlát"!
Míg szívünkbe költözik a bú.
A távolból üzenni,
Míg elválaszt egy asztal vagy terem,
Tekintettel jelezni,hogy
mi jár a fejünkben.
Amit mindenki lát és tud,
mégis titok,
Féltve örzött kincs,
valami varázslatos dolog.
Egy-egy tánc,s a dalban
amit érzünk,
Ilyenkor megszűnik,
minden körüllötünk.
Csak ő és én és az apillanat,
nem kiálltjuk a világba,
ahogy a nagy dolgokat.
Ha ghondolunk is másikra,
el nem mondanánk,
Nem emeljük fel a telefont,
Megvárjuk míg eljön
megint a pillanatunk.
Nem kürtöljük szét,
csak csendben magunkban tartjuk,
smíg nem jön az elválás,
becsben ápoljuk.
Megrögzött titkolózás,mégis
hogy ne legyen több,
S a vágyakozás,a sors
bárhogy is döntött.
Vele vagy nélküle,
Szeret vagy nem szeret-e,
örök dilemma,
De tudjuk mindketten,
hogy amíg tart,
mindig édes,
A pillanat varázsa!
2005.01.25.
