....
Akarod-e hogy menjek hozzád,
repítsen a gép,
Akarod-e érezni a vágyat,
ami majd széttép.
Gondolsz-e rám,
Ha ágyad üres,
Szólnál-e ha szíved dobbanása,
miattam heves.
Forgolódsz-e éjszakákon át,
Csókomra céhezve,
Mit érzel ha meglátsz,
S mit szorosan magadhoz ölelve.
Mit érzel,ha szemem,
miattad lesz könnyel tele,
Ha engedem,hogy beleláss
a lelkembe.
Ha szóra nyílik ajkam,
mit vársz majd mit mondok,
Ha kezed kezemért nyúl,
Egészen belehalok.
Tudod-e ha mosolyogsz,
Visszaadod az életem,
Sarjaidban tartva,
Remeg a szívem.
Suttogtak-e már hozzád,
mozdulatlan ajkakkal,
szótlanul,
Hallgattad-e már e csendet,
Mi körülöttünk tombol.
A csendet mi minket,
egyszer körülvett,
S követte a vaksötétben,
vakmerő tett.
A sötétben bújó titkok,
Az éj hallgatása,
Többetér,mint a nagy tettek,
A szív vallomása.
S ha örültség övezi
minden gondolatod,
mi hozzám fűz,
Azt úgy hívják szenvedáj,
S nme kevély kedély,
mi a testünkön át,
zongoráz,
S apró pilleként libbne át
a hajnalon,
S fájó nagyon,
Hogy elmúlik mindig,
minden boldog alkalom,
Pedig veled megosztani,
Továbbra is akarom.
