Azt hiszem mopstanában nem vettem komolyan a szavak súlyát.És azt hiszem van is amitnagyon elrontottam,és az is lehet hogy helyrehozhatatlanul.8persze ez utóbb kiderült hogy nme teljesen így van,de más egyéb megérzéseim helyesek maradtak)Tipikus hülye helyzet volt.Régóta nme találkoztunk s hogy leplezzem az örömömet minden másal foglalatoskodni kezdtem csak azzal nem hogy vele kedves legyek.Megbeszéltük barátnőmmel hogy nme hagyom hogy alul maradjak,hogy megbántson,hogy egy pillanatig is azt higyje nyeregben van vagy hogy fontos a számomra,ezért érzéketlenné és bántóvá váltam, és minél kedvesebb volt velem, annál inkább szította aharagomat,ami igazából abból a szimpátiából táplálkozó düh volt, ami a nme gyengíthet el többet semmiféle érzelem,elv mozgatott.Holott dehogyisnem,de bizton állítom nme fogok engedni a 21ből még meh nem látom azt ami számomra bizonyíték.De az is baj voltr hogy már ,egint hallgattam egy ilyen tanácsra mindegy kitől származott,hogy nme mutassam ki holott más volt a helyzet addig.Mostmár vissza sem ír.Nekem kell az,hogy embnerileg magam mellett tudhassam.Szerencsés vagyopk hogy ilyen embert ismerhettem meg mit ő(és remélem hogy nme tévedek),de valószínű,hogy ez már a múlté.Egyszerűbb lett volna csak önmagam lenni.Látszott rajta ,hogy nem igazán ilyen viszontlátásra számított,s teljesen igaza is volt.Nem így akartam.Szeretném az egészet visszacsinálni.Gondolom több esélyt nem kapok az élettől, hogy jókor legyek a jó helyen,hogy jókor érezzek és helyes dolgokat mondjak-tegyek.Az én jutalmam még várat magára.Megölelni,rámosolyogni s azt mondani hiányoztál!Igazából azt akarom,akartam.S ezekkel a helytelen viselkedésekkel veszítenek el mindenkit az emberek.A ki nem mondott dolgokkal vagy éppa  tagadással.Saját életét bonyolítja mindenki.S azután már szimpla ártatlankedveskedés is lehet félreérthető.Bár azt is megértem,hogy nem csak ő hanem sokan vannak úgy azzal hogy az ilyen apróságokkal foglalkozni nme érdemes.

S talán az örök tanulság ,hogy az ember a lehető legnagyobb ,és az elkövethető hibákat mindig elköveti!

Ne akarjuk hogy minden túl tökéletesen alakuljon.Ne akarjunk görcsösen egy valamit,és ami a legfontosabb ne tegyünk másképp mint ahogy tenni akarunk mert akkor legalább felmérhetjük azt legközelebb mit ne tegyünk,mert saját magunk követtük el azt a jó vagy rossz dolgok,hibát.De ha mások tanácsai által követjük el soha nem fogjuk a következmények miértjét érteni.S csak egy dolog fog zakatolni a fejünkben:"lehetett volna másképp is"

Soha ne úgy éljünk hogy azután legyen mit megbánnunk.Legyünk büszkék a saját tetteinkre és vállaljuk is fel és után a mérget rá hogy nem, lesz mit sajnálni az életünkben.Egyszerűen csak átéltük,kipróbáltuk és ez így jó.Soha nem szabad semmiről sem lemaradni amiről nem akarsz:szerelem,csalódás,egy buli,munka vagy bármi amit az élet eléd sodor.Mert a másik ember úgyis megvár téged ha fontos vagy neki,az élet pedig úgy alakítja hogy találkozzatok ha ez van ,megírva.....(persze ez nagyon nehéz,bárkiről is legyen szó)