A régi láng és egy teljesen új???melyiket válaljam be?hmm......

Épp tegnap vált világossá amit sejtettem már nagyon régóta,igen felejthető vagyok, mert a volt párom talált magának valakit 10hónap különlét után.Alakulóban van.Ő nem akart róla beszélni mert vmiért kínos neki,vmiért fél nekem elmondani ,és meg van győzödve hogy én féltékeny leszek, ha beszél róla nekem.Bevallom tényleg nagyon fáj.Azt hiszem nem tudom ezt kiheverni, és nem tudok megbírkózni sem, soha a gondolattal, hogy az a szerelem ami köztünk vol,t nem is volt annyira különleges, és megint megkockáztattam, hogy megtörténik az, amit legközelebb már tényleg nem fogok túlélni érzem az, hogy elveszítek vkit.Most is ahogy ezt írom,szinte fuldoklom mint akire pánikroham tör, mert látom lelki szemeimmel azt, hogy lehe,t hogy ugyanúgy fogja szeretni ugyanúgy fogja csókolni,és még lehet, hogy becézni is.Már majdnem a szánalmas szintig jutott a megaláztatásom azzal, hogy különös jogokat kapva bármikor felkereshetem kivéve hétvégén amikor vele van.És még abban a tudatban is él, hogy most sokkal jobban kell neke,m mert foglalt lett.Tévedt.Nem kell.Ha az állítólagos szerelem, ami mindkettőnk részéről annyira utánozhatatlan volt, ilyen könnyen kiheverhető ,mert kell valaki ,akkor nem kell semmilyen kontakt vele, mert csak a kis szánalmas életemről kapok újabb képet hogy én nem kellek senkinek.Mert igen én kedves aranyos, szép, bájos,önzetlen,különleges stb.stb.stb.

De mit tagadjam, tudom mi a negatív is és nem szeretem csak azt hangoztatni, ami jó, igen ez is velem jár, hogy nyers vagyok ,és vulgáris,temperamentumos,hirtelen haragú,vagy idegesítően nyugodt,kicsit néha sok,néha pedig egyszerűen csak eltűnöm,csak a saját szabályaimra hallgatok,és nem akarok megfelelni a külvilágnak.És még számtalan olyan sarkított dolog, amire azt lehet mondani, hogy tipikus én, ha szélsőségekről beszélünk.

Az exem megkérdezte, hogy miért jó nekem per pillanat, ez az, azt csinálok amit akarok élet, és ,hogy senkinek nem tartozom elszámolással, meg a magam ura vagyok singli,kemény csaj, aki beszól és soha nem szégyelli magát,boldogulok egyedül,és nincs olyan dolog, ami zavarba hoz,és  csak rajtam múlik, hogy kivel fekszem le és, hogy mennyien versenyeznek ezért,és hogy élvezem ezt a hatalmat.Igen élvezem.

De senki nem tudja, hogy miért teszem ezt.Feltette valaha valaki ezt a kérdést?hogy miért bántom meg azt, akit igazán szeretek, hogy inkább ne kedveljen?nem.és miért nem?Itt a válasz:  Azért, teszem ezt,, mert most is 10hónap után fáj az emlékezés és belehalok abba, hogy tudok -tudtam szeretni.másnál is van ilyen ,tudom sablon.de nem lennék ennyire elutasító, ha könnyen tudnám venni ezeket a dolgokat.Sajnos akit én megszeretek azt halálomig tudom úgy szeretni, hogy ő eközben soha nem nézett rám.Tudom érzem hogyha mégegyszer elhagy egy olyan ember akit ennyire szerettem velehal a szívem is .Lehet az a szüleim ,a testvérem a legjobb barátom vagy a szerelmem.Nagyon nehezen tudok mgnyílni és megszeretni vkit, de ha ez megtörtént akkor magával hordozza azt a felelősséget is,hogy ha megbánt örökre megsebez.Annyian tudnak tiltakozni ,vagy elutasítani egy szerelmet, vagy akár engem ,de csak mert azt  hiszik annyira ismernek.de aki igazán ismer az tudja, aki tudja pedig soha nem felejti törékeny énemet ,létezésemről is maradnak fent emlékek.Remélem azért néhány ember emlékeibe egész belevésődtem, hogy legyen majd valaki ,aki beszél rólam.Az emberek sem szenvedélyből házasodnak hanem azért, hogy legyen valaki aki részese az életének,, aki figyeli és tanuja az életének, aki végigkíséri, és megigéri, hogy az élete nem lesz észrevétlen,mert lesz aki észreveszi és lesz aki tanuja lesz.

Én sem a szőke hercegre nem vágyom, aki agyon becéz, eltart, mutogat és kirakatba tesz.aki egyébként jellemtelen.

Arra vágyom, hogy elcsábítsanak,meghódítsanak,leteperjenek,bizonyítsanak, hogy nem úgy van ,hogyha én nem akkor majd lesz más,hanem tényleg én kellek neki.aki izgalmasan éli az életét, és nemcsak tv-zik,vagy moziba jár.akivel be lehet spontán ülni az autóba, és menni, míg ki nem fogy a benzin.Aki meg tud lepni, és nemcsak mindig megfelelni akar, hanem vállaja a hibáit és határozott, és társként kezel, nem pedig mint egy cicababát.aki nem engem okol a szemérmességéért,és tudja milyen vagyok,aki figyel rám és elmondhatom, hogy tényleg ismer.Akinek nem kell elmondanom, hogy vigyen moziba menjünk sétálni,menjünk nyaralni,piknikezni vagy bármi.nem kell mondani, hogy hogyan lehet egy nőt meglepni, és elintézni, hogy a meglepi este, vagy az évforduló tökéletes legyen, azután meglepődsz, hogy jéééé mennyire jól mgszerveztem,hanem tényleg meglep anélkül, hogy tudnék róla.Ha vki tényleg ismer, vagy meg akar ismerni az tudja, hogy nem olyan nehéz levennie a lábamról, csak legyen hitele.Addig viszont lemondok arról, ami engem is megilletne.Maradok a feminsta nő, aki masculin stílusban nyomul, és azt rebesgetik róla, hogy perverz, vagy épp leszbikus.Legyen! mondják ezt, vállalom mert ez is én vagyok, és ezzel azt üzenem, hogy nem tud rámszállni minden jött-ment sudribunkó.

Engem még soha nem akart senki meghódítani.Soha nem kaptam virágot csak úgy, mert miért ne,mert megérdemlem,nem kaptam vacsorát, vagy vittek el vacsorázni, mert miért ne,nem volt még, aki mindenáron megszerezte volna a számom, hogy titkos esemeseket írjon,vagy hogy elhívjon kv-zni vagy dumálni.Nem udvaroltak még soha.Nem volt olyan ,hogy valaki elég kitartó legyen.Olyan gyorsan feladta mindenki.Nekem csak annyi kell hogyha nemet mondok, újra kezdi,bebizonyítja, hogy igenis ő tudja, hogy ő kell nekem,és neki pedig én.Magába tud bolondítani.Nem olyan nehéz.De vszínűleg ilyen már nem létezik.Marad a szánalmas kis életem ,és a flörtölgetés olyan emberekkel, akik arra várnak hogy mikor mondom azt hogy bújjunk ágyba.

Nekem ez jutott.Vagy olyan, hogy olyat szeretek, aki viszont nem .HIába tudom, hogy lehetne jó is az kevés.Nem baj, ha minden jól megy, új életet fogok kezdeni és megyek a végzetem után.akkor majd kiderül mi lesz velem.de addig is együttélek még egy kicsit ezzel a helyzettel és sajnálom magam.De üzenet az agynak:a változás úton van szépen lassan visszanyerem régi ragyogásom és akkor megeszem reggelire azt aki csak játszik velem:-)

Sztem nme lenne nehéz engem megfogni fele annyira sem vagyok bonyolult mint azt sokan hiszik.Titokzatos igen de nem ijesztő és bonyolult....

Sajnálom hogy nme tudom feladni magam és hogy ebben a felszínes világban csak mások álmaiban szerepelek,mert gyávák az emberek ahhoz, hogy kicsit megharcoljanak vmi jobbért.inkább választanak valami felszínes kényelmes boldogságot amit biztos mindig maguk mellett tudhatnak.De az örök kérdés hogy ki mondta hogy én nem vagyok biztos pont?azért mert nme viselkedem úgíy?persze hogy nme mert nincs akivel bármit is komolyan vegyek.....ennyi....a nagypofájú srácokról meg annyit hogy sms-ezgethetek vele meg flörtölhetek vele meg lehet nagyszája és eszeveszett csébító szeme és szenvedélyes nézése amiért úúúúúúúú....amíg nme kap el és nem hajít az ágyra addig nem hiszem el hogy olyan nagyfiú.....:-)és nme kell félni nem harapok....remélem elolvassa ez a valaki egyszer akinek ezt szántam....

És hogy a régi láng vagy az új?a régi még fáj sajog és kínoz-gyötör.újat nem merek bevállalni mert az is előbb-utóbb fájni fog.Nem nyitom ki többet addig a szívem amíg nem látom értelmét.Nem merem.Sokkla jobban félek a fájdalomtől,mint ahogy az egyébként látszikA legkeményebb külső vágyik a legtöbb szeretetre és gyengédségre.És legbeleül nagyon el vagyok veszve és bnagyon magányos vagyok.Kicsi és gyenge