A tökéletes éjjel
Ha rátalálsz egy estén,
Mi benned lakozik régen,
Ha megleled a másikfeled,kiben
ugyanaz van,
egy tökéletes éjjelen.
Kivel ha összebújsz,
megremeg a térded,
Ki ha megérint,
leomlanak a falak előtted.
Szemeiben látod:egyek vagytok,
Egy csillag sincs az égen,
mi akkor nála szebben ragyog.
Mint tavasszal egy virág,
Úgy nyílik ki előtted,
Engedi hogy lásd,
És ő is látja minden gyengeséged.
Ajkaiddal ha ajkait érinted,
Mézédes érzés ejt rabul téged.
vágyakozó tekintettel kérlel,
Hogy ne hagyd el soha,
S jutalmad lesz még,
sokezer csodás éjszaka.
Selymes tapintása,
Símogatja lelkedet,
Ennél közelebb magadhoz
már nme is érezheted.
a sötétben elbújva
egy új világ nyílik meg,
Csendes,imádnivaló,
Akár a képzelet.
S mi lenne szebb,
minthogy ez nem álom,
Ilyen igazi talán még soha nem volt,
Mint ezeken az éjszakákn.
Megolvad a tél a szívedben,
Nincs fájdalom,nincs félelem.
Gyengédség,nyugalom
honol egész lényedben.
S mintha kristályon át sütne a nap,
Annyi színben ragyog a hajnal,
A vágy apadatlan köztetek,
S a gondolat,
így teljen el vele minden éjjel,
S mellette kezdődjön puha ágyban,
minden nap.
2007,12,18,
